Ünnepekből a hétköznapokba

07 Jan Ünnepekből a hétköznapokba

Égből pottyant gondolatok

A karácsony lényegét: a békét és a szeretetet őrizzük tovább szívünkben

Egyetemes ünnepek színezik hétköznapjainkat, melyek sokunk életútján szerepet játszanak – kultúránknak és korunknak megfelelően. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy üzletté válnak, de mégis hatással lehetnek ránk: vidámságot, harmóniát teremthetnek és föltölthetnek minket…

Ünnepekből a hétköznapokba…

Elcsöndesülnek az ünnepek, a karácsonyi szünidő vidám nyüzsgése és pihenése. Keresztény hagyomány szerint vízkereszt, január hatodika után leszedik a karácsonyfákat – számomra ez gyerekkoromban igen szomorú nap volt, szerettem (és szeretek) ünnepelni, jól esett az a meghitt, meleg hangulatú, a karácsony titokzatosságával és misztériumával átszőtt, vidám családi együttlét, mely a téli szünetet jellemezte. A fa csúcsát még emlékeztetőül megőriztem – akár szárazon is, néhány dísszel feldíszítve 1-2 hétig. Egészen addig, míg sikerült anyut meggyőzni, ne a szokásokra, inkább a saját érzésünkre hallgatva búcsúzzunk a karácsonyfától – s persze, amíg szép is. Számomra színes fényei a tél hidegében meleg hangulatot teremtenek, korán sötétségbe boruló napjait ellensúlyozzák. Akkoriban nem voltam egyedül, az osztálytársakkal versenyeztünk: kinél tart még ki a karácsonyfa?

Hollandiában praktikusabb a mentalitás, és fontosabbak az időpontok: már Mikulás után kezdik, és háromkirályok elteltével (itt ez esik január hatodikára) menthetetlenül leszedik. Mondanom sem kell, nagy feltűnést keltett január végi, s főleg február eleji karácsonyfánk, híres holland tolerancia ide vagy oda! (Persze, mi csak karácsony estéjén kezdtünk.) Ma már örömmel követi példánkat néhány ünnepkedvelő szomszéd…

Odahaza már megkezdődött az iskola (itt még pár napig élvezhetjük a téli szünetet, amit csak szenteste napjától adtak ki), a szorgos dolgozók már újév után munkába álltak…

Ünnepről, ráadásul egy egész ünnepsorozatról váltunk a dolgos hétköznapokra: a meghitt pillanatoktól a kitörő örömig, harsogó vidámságig sok derűben lehetett részünk. Ezután kicsit kopárnak tűnhetnek a hétköznapok, a csillogó ünnepi díszítés nélkül fakónak a szobák, a szabadnapok után feszes és fárasztó lehet ismét a kötöttség… A váltás sokszor nehéz, kizökkent.

Szülőhazámba beköszöntött a hófehér tél (lakóhazámba még csak az igazi fagy érkezett meg, de hétvégére már havat jósolnak – várom!), őrizve a karácsony egyik lényegét: a békét. A másikat, a szeretetet, őrizzük tovább szívünkben, akinek még kitart a karácsonyfája – a miénk még soká –, emlékeztesse mindkettőre!

Nemcsak az újesztendőre, de minden nap, sőt pillanatban örök megújulást, inspirációban gazdag, szeretetteljes, békés, örömteli és EGÉSZséges életet kívánok!

Molnár Éva Zsófia