Nyár, ősz, évszakok

01 Oct Nyár, ősz, évszakok

Égből pottyant gondolatok

Ha igazán megélem a nyarat, megérek az őszre is

Vannak az életnek egyetemes témái. Amik mindenki életútján szerepet játszanak. Lehet, hogy nem érezzük, de jobban hatnak ránk, mint gondolnánk…

Nyár, ősz, évszakok

Beköszöntött az ősz, az iskola, a munka – s vágyakozva emlékezünk a nyárra, bár az időjárás még kellemes vénasszonyok nyarával kényeztet bennünket (legalább így jósolják a meteorológusok, miközben e sorokat írom egy hűs limonádé mellett a trópusi hőmérsékletű Hollandiában).

Szép lehet az ősz is: gazdag színekben pompázik az október, de általában kevésbé szeretjük (főleg, ha utáljuk a munkánkat vagy az iskolát…). A novemberi nyirkos, rövid, sötét napok egyre több embert lehangolnak. S „lakóhazámban” még télen is gyakran folytatódik az ősz, s megigéző karácsonyi képeslapként a táj alig-alig élvezhető (tudom, otthon is ritkább az igazi tél, de itt még tizedeljétek meg azt is!).

Életem derekára értem, mire megéreztem, hogyha igazán megélem a nyarat, megérek az őszre… (S ennek analógiájára: ha „maradékok nélkül” – Popper Péter szavaival – élem ifjúságom, megérek az idősebb kor belső értékeire is…) Fölfedezem ismét milyen barátságos, védelmet nyújtó az otthonunk. Csak fokozza varázsát, ha zuhogó az esőből visszatérünk, és bentről nézzük döbbenten, hogyan rázza a szél kopaszra a fákat… Jobban esik egy elmélyült beszélgetés, illatozó sütemény, egy forró tea, és lekucorodni a szófára egy könyvvel kezünkben ősszel, télen… Nagymamám szerint a családi ünnepek is meghittebbek ilyenkor!

Rájöttem, mire jók az évszakok: a nyár kihúz minket otthonunkból, invitál és aktivál az életre, élvezzük a nap ragyogó fényét. Ősszel eljön az idő, hogy befelé vágyunk, jól esik az otthon melege, kényelme. Lelkünk is kezd befelé figyelni…

Szívünk készül az elmélyülésre: a télre. A karácsonyfa meghittséget sugárzó égői ismét reményt adnak a fényre, és a szeretet, az összetartozás melegít az ünnep varázsában, még cudar hideg hóviharban is… A tél nálam egy hosszú meditáció vagy kontempláció, visszatalálok legmélyebb önmagamhoz, a Forráshoz, töltekezem.

Majd tavasszal ismét kifelé csábít a természet ébredése, mi is életre kelünk tunya téli álmunkból – és véget ér egy ciklus, a természet körforgása, ami maga az Élet, az élet energiájának körforgása… Ha ráhangolódunk, nem szenvedünk az évszakok változásától és minden szintünkön: testként, érzelmi-gondolkodó lényként, lelki-tudatos teremtményként is élünk!

(Molnár Éva Zsófia a „Kiút a korlátok közül” című könyv szerzője)