Köszönöm városom!

22 Jan Köszönöm városom!

Dunaújváros… Adventvasárnap reggel. Ilyenkor régen jártam itt. A Dózsa György úton sétálok – milyen különbség: a saját lábamon, a nordic walking botok tétlenül himbálóznak a kezemben. Negyedszer tanulok felnőttként járni… Szomorú? Csöppet sem: pont ez hozott ide! Rendhagyó élettapasztalatot adhatok át, mely egy különös, ősi perspektívából nyitotta meg életszemléletem…

A friss, télies napsütéssel együtt özönlik rám a sok gyerekkori emlék. Ahogy az épülő Kasztrumban a gödrök között ugrálva játszottam – egybe bele is estem, de csodával határos módon épen kimentettek. Itt lettem kisiskolás, majd nagyobb iskolás a Ságváry matektagozatán, és folytattam a gimiben. Ott még nem fért bele felvételitől való félelmembe a matek (Ági néni) és fizika (Kobzos tanár úr) versenyelőkészítő mellett az irodalmi színpad (Pásztor tanár úr) – csak a szavalóversenyek, és rettegtem az írástól. Ma mindez békés harmóniába került, és napvilágot látott első kötetem (egy közérthető stílusú tudományos fejezettel is). Itt születtek első barátságaim, szerelmeim…

Jobbról a háztömbből évtizedeket keresztülhidalva sugárzik a családi fészek meleg biztonsága, óvó szeretete. Az anyu (a város fogalommá vált Zsuzsa nénije, aki matekból bukottakból is matektanárokat nevelt) és apu (diákjai legendás Laci bácsija, aki főiskolát alapított a középfokú technikumból, aki minden szakestélyen hajnalig dalolt) teremtette tiszta ősbiztonság, mely az élet minden viharában a mai napig véd… Az otthon, melybe egyetemistaként és családostól is visszajártam, majd a Duna menti kis faház, mai napig nyári székhelyünk (lányaink holland barátaival együtt), gyökereimet táplálja. Ilyenkor nem hagyjuk ki az érettségi bankettől lakodalmunkon, ezüstlakodalmunkon s most a könyvbemutató ünneplésén át végigkísérő Aranyhordót, kedvenc Jakó cukrászdánkat, s természetesen az édesapámról elnevezett teret sem…

A Kerpely Antal kollegium legfelső emeletéről élvezem a pazar kilátást (és szívélyes vendéglátást Bakos Krisztina figyelmességével a Horváth Attila vezette Campus étterem bőséges reggelije után, a Sárga taxi önzetlen, kényelmes reptéri fuvarja előtt). Hálás vagyok ma is e városnak: a főiskolának és HÖknek, mely otthont adott, az édesapám emlékére ajánlott, Kiút a korlátok közül c. könyv bemutatójának, nyomtatott, terjeszt. Alias Picinek (Szabó József) a hangtechnikáért, és hogy képviselte a mai főiskolát! A további népszerűsítőknek: a Dunaújvárosi Hírlapnak Várkonyi Zsolt vezetésével, Balogh Tamásnak a sajtókonferencia megszervezéséért, a DVTV-nek az előzetes riportért : dr. Kercso Anca orvosszakértővel és dr. Mika Ilonával. Köszönetem a többi könyv és/vagy plakátterjesztőnek is: a Forrás Egészségboltnak, az Evangélikus és a Görögkatolikus Egyháznak, a Kulcsi Klinikának és Carpediumnak, Jakó cukrászdának, MMK-nak, a Kórház-rendelőintézetnek, Dozsinak (Pász Zsuzsanna) s Fazekasné Ilonkának (a piacról); az Ibolya virágboltnak a szép csokorért és Fecónak (Juhász Ferenc) a könyvszállításért. Külön hálám illeti a Gimnáziumot, mely az utolsó pillanatban mentette meg az előadást elektromos zongorájával… S elsősorban dr. Mika Ilonának, családunk régi barátjának: az ő kitartása, ötletei nélkül nem lett volna bemutató!

Dunaújváros, köszönöm az önzetlen összefogást! Hálás vagyok, hogy továbbadjátok a könyv reményt, erőt, hitet sugárzó, inspiráló üzenetét!

Molnár Éva Zsófia

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.