Csönd – a zenében

22 Oct Csönd – a zenében

Égből pottyant gondolatok

Ha zenélsz vagy énekelsz, a darabban lévő szünetek megtelhetnek a bennünk búvó csönddel

Vannak az életnek egyetemes témái. Amik mindenki életútján szerepet játszhatnak. Lehet, hogy nem figyelünk rájuk, de tudattalanul ott lapulnak a háttérben, és előbb-utóbb gazdagíthatják életünket…

Csönd – a zenében

Hagyomány, hogy minden év tavaszán elmegyünk Bach Máté passiójának előadására. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb koncertekben volt részünk! Észrevettem valami közöset a legszebb előadásokban: a darab végén a döbbent, fölemelő csöndet… A legtöbb hangverseny után a karmester várt. Akár egy percig sem fordult meg jelezvén szándékát, hogy ez még a műhöz tartozik. Néha a közönségből néhányan nem értették – talán kínos volt nekik a csönd? Megszokták, hogy elméjüknek egyfolytában kell valami inger, valami zaj? Elkezdtek tapsolni. Ilyenkor odalett a varázs… Laikusként csak intuitívan éreztem: milyen hatalmas szerepe van a csöndnek a zenében!

Barátnőm, aki karnagy, hallván, hogy a csöndről írok cikket (már a harmadikat – sose gondoltam volna, ilyen kimeríthetetlen téma! Bár meditációban, magamban otthon megéltem végtelen mélységét…), elküldött egy sokatmondó mondattöredéket:
„Keresve a hangzást, mely a csöndet erősíti”

Rögtön hozzátette muzsikusként: „Ha zenélsz, s játszol egy darabot, vagy énekelsz, a szünetek megtelhetnek a bennünk búvó csönddel – ha az előadó nem tolakodik közéd és a zene közé…

Ezt megélheted még tudatosabban, ha ugyanazt a darabot hallgatod különböző előadásban, más-más zenésszel: az egyik hallhatóvá teszi számodra a zenébe komponált csendet. Úgy tudja a hangok sorozatát előadni, olyan belső logikával (intuícióval), hogy azok a csend felé (önmagad lényege felé) vihetnek.

A másik előadó a technikai bravúrra, önmaga kiteljesedésére használja a mű idejét és akkor mindenki bámulva és lelkesen tapsolva áll fel! Az előadás után róla ámuldoznak…”

Tehát a zenemű hű előadásához fontos a zenész alázata…

A csönd lényeges: egyensúly tart a világ és a transzcendens (megnyilvánult és megnyilvánulatlan) között mind bennünk, mind körülöttünk, mind a zenében és művészetekben! A meditációnak pedig a csönd, a belső csönd a lényege (amiből akár cselekedhetsz is). Osho szavaival:
“Az első muzsikusok főként nem a zenére fókuszáltak, hanem, hogy átadják azt a szépséget, nyugalmat és felszabadulást, amit meditáció alatt éreztek… Eredetileg minden művészet a meditációban gyökerezik, de a zene áll hozzá a legközelebb, hiszen a hangok és a csönd összjátéka. Egy átlagzenésznek a hang a fontos. A mesterzenésznek a csönd: a hangokat a csönd megteremtésére használja. ”

(Molnár Éva Zsófia a „Kiút a korlátok közül” című könyv szerzője)