A téli ünnepek – karácsonyi készülődés

10 Dec A téli ünnepek – karácsonyi készülődés

Égből pottyant gondolatok

Az ünnep, a körülvevő családi szeretet segített át a legnehezebb pillanatokon

Egyetemes ünnepek színezik hétköznapjainkat, melyek sokunk életútján szerepet játszanak – kultúránknak és korunknak megfelelően. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy üzletté válnak, de mégis hatással lehetnek ránk: harmóniát teremthetnek és föltölthetnek minket…

A téli ünnepek – karácsonyi készülődés

Advent, karácsony – ahány ház, annyi szokás, országonként némi közös nevezővel. (Nagy)családunkban az év legmeghittebb, legszebb, legmeghatóbb ünnepe, a szeretet ünnepe – egybecsengve a kereszténység legfőbb üzenetével.

A következő részlet a „Kiút a korlátok közül” című könyvemből 2000. karácsonyát idézi egészségem legmélyebb időszakából. Az ünnep, a körülvevő családi szeretet segített át a legnehezebb pillanatokon, és későbbi csodával határos jobbulásomat alapozta meg:

„Ismét lendületet vehetett a karácsonyi készülődés: anyuval és Kees mamájával bemerészkedtem a téli fényekkel kivilágított városba, hogy az angyalkáknak én is segítségére legyek az ünnepi vásárlásban – persze most csak a tolószék teljes biztonságában, eszem ágában sem volt mögötte sétálgatni, mint néhány hete…

Megindult a karácsonyi levelezés is: bár most a szokásos beszámolómon – bizonytalan kézkoordinációmra való tekintettel – a lányaink fényképére nyomtatott üdvözletet egészítettem ki legfeljebb néhány szóval, jó néhány érintett csalódására, amint utólag hallottam.
A ház megtelt süteményillattal, nagyit két kis szorgos angyalka segítette, hogy ápolási feladatai ellenére jusson még ideje a karácsonyi finomságok elkészítésére is!

Susanne és Celine egyre izgatottabban nyitogatták az adventkalendárium ablakait, legelegánsabb ruhájukat öltötték magukra az iskolai gyertyafényes vacsorára. Irányításommal lassan a ház is ünneplőbe öltözött, s a kertben csillogó főszerepére várt a háromméteres fenyő… Valahányszor ránéztem (és még minden meditációmban), előttem lebegett a kép: állok egy széken, és én teszem föl a csúcsát!

23-án estefelé, mikor a Celine már aludt, Susanne buzgón kezdte a szaloncukor előkészítését, titkos büszkeséggel, hogy ő már ismeri a karácsony meséjét… Elégedetten nyugtáztuk, hogy meghazudtolva egy héttel korábbi állapotom, aktívan részt vehetek a díszítésben! Amikor már állt a fa, Kees előkészítette a széket, én óvatosan fölálltam rá (ő készenlétben állt, most nem kellett biztatnom!), és föltettem rá a csúcsát! Egy pillanatra még hálás szívvel álltam a széken – megindító érzés volt magam a képben találni, amit hetek óta látok magam előtt…

Bizakodva a Decapine segítségével helyreállt testi biztonságomban, lelkem egyensúlya is kezdett helyrebillenni. A tőlem megszokott gyermeki lelkesedéssel, kíváncsian a lányaink örömére készültem az év talán legvarázsosabb pillanatára, a szentesti gyertyagyújtásra.”

(Folytatás következik.)

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.