Téli ünnepek – karácsony napjai

24 Dec Téli ünnepek – karácsony napjai

Égből pottyant gondolatok

Szó szerint körülvéve szeretetükkel enyhítették a rám törő fájdalmat

Téli ünnepek – karácsony napjai

Befejezvén 2000. Karácsonyának megrendítő és egyben fölemelő történetét:

„Megúsztam? Épp eljutottam a szoba közepéig, amikor a félreérthetetlen húzások eloszlatták utolsó bizalmamat is… Szerencsére a légzőizmok még engedtek szólni:

– Széket! Gyorsan!

Éppen le bírtam ülni – isteni szerencse –, minden oldalról körém sereglett a család apraja-nagyja, megóvva a leeséstől, szó szerint körülvéve szeretetükkel, enyhítették a rám törő fájdalmat. Odaadó gondoskodásukat tapasztalva szívem átmelegedett, de testem a karácsonyi biztonság mennyországából a pokolba zuhant…

Első ünnepen, ahogy ébredeztem, disszonánsan rezegtek bennem előző esti tapasztalataim: karácsony, görcsök… Mikor kinyitottam a szemem, mégis fölvillanyozódtam: a bal oldalon kezdett halványan, nagyon haloványan körvonalazódni a világ. Javuló látásomnál szebb karácsonyi meglepetést el sem tudtam képzelni! Rögtön visszaállt a bizalmam a szemem gyógyulásában. Azonnal kértem a telefont és megosztottam a jó hírt néhány távoli segítőmmel. Imre elérzékenyülten válaszolt:

– Ez az igazi karácsonyi ajándék!

A felkeléskor elkapó roham hamarosan emlékeztetett a valóság másik oldalára is… Mégis anyu mindent elfogadó, befogadó szeretete, minden porcikámban érezhető nyugalma és bizodalma e helyzet elrendeződésében, a biztonság, amit a közelsége jelentett, meg a gyerekek pillanatban élő karácsonyi hangulata átragadt rám is: éppoly vidáman társasjátékoztunk, mintha minden zavartalan rendben lenne. S ha jött egy görcs, hát jött egy görcs – kibírtam. Az önfeledt karácsonyi pillanatokat napjában néhányszor elfogadó rohampillanatok váltották föl, nem befolyásolva az előző és elkövetkező családias hangulatot. Persze a tolószék ismét az éjszakai ágynyugalom kivételével végigkísérte napomat. Egyedül Keesen éreztem, hogy nehezen találja a helyét e szokatlan ünnepi helyzetben…

Másnap persze mi nem utaztunk, Kees szülei jöttek a lányok karácsonyi házi koncertjére a tőlük kapott új hangszereken, majd az ünnepi vacsorára. Azért a mindent elsöprő karácsonyi harmóniát, amit még magyar családi hagyományként örököltem szüleimtől, a nagyszüleimtől és cseperedő lányainkban is már érezhetően jelen volt (karácsonykor tényleg kerülték a veszekedést!), nem volt könnyű összeegyeztetni a holland ünnepi szokásokkal (vagy ezek hiányával?). Ezért is szeretem e számomra legkedvesebb ünnepet kis családi körben, teljesen „magyarul” ünnepelni.”

(Részlet Molnár Éva Zsófia: Kiút a korlátok közül című könyvéből)