Csönd – saját tapasztalatomban

08 Oct Csönd – saját tapasztalatomban

Égből pottyant gondolatok

Csendben könnyebb észrevenni, kik is vagyunk valójában

Vannak az életnek egyetemes témái. Amik mindenki életútján szerepet játszanak. Lehet, hogy nem figyelünk rájuk, de tudattalanul ott lapulnak a háttérben, és előbb-utóbb fontossá válhatnak…

Csönd – saját tapasztalatomban

Hiánycikk ma a világban. Messze kell érte mennünk, a természetbe, hogy „halljuk”. Egyáltalán, lehet hallani a csendet? Próbáld meg! Akár zajban is, de viszonylag nyugodt körülmények között könnyebb: figyelj az óraketyegés, a szavak közti szünetekre, a zenét beágyazó csöndre! Neked is el kell csöndesülnöd hozzá, különben nem érzékeled. Fókuszálnod kell – s elhallgatnak egy pillanatra kusza gondolataid… Lecsöndesedsz… Békésebb leszel – legalább egy pillanatra…

Hosszasan a legtöbb embernek nehéz a csönd, de legalább szokatlan. Nekem is zavaró volt a 10 napos vipassana elvonulás elején. Annak ellenére, hogy már rég rájöttem, jobb csendben, befelé figyelve, egyedül végezni reggeli gyakorlataimat – akár testi, akár mentális vagy meditatív gyakorlásról van szó. S könnyebben hangolódok az ihlet hullámhosszára, ha nem tereli el belső figyelmem a külvilág zaja (beleértve az otthonunkban zajló életet is)… Az inspiráció mélyen, belülről szól, a külvilág a felszínen… A vipassana 10 napjában az volt a legfurcsább, hogy 100 ember együtt volt (no jó, csak 50 nő egy épületben), együtt ettünk, és mégsem kommunikáltunk… A végére megszoktuk a nemes csöndet: lenyűgözött mindnyájunkat. Feloldásakor senki sem vágyott beszélgetésre… Eltartott egy ideig, mire megszólaltunk. Olyan teljes, békés volt a világ szavak nélkül (persze az után, hogy 9 napig napi 10 órát gyakoroltuk legalapvetőbb tapasztalataink elfogadását és elengedését: a testérzetekét).

Észrevétlenül megtanultuk elfogadni a pillanat valóságát – hisz a többi csak ezek interpretációja! Rossznak vagy jónak mi minősítjük. Csöndben könnyebb észrevenni, kik is vagyunk valójában önmagunk társaságában.

Annyira megtetszett ez az alapvető élettapasztalat, hogy a múlt héten, párom meglepetésére csöndnapot tartottam (becsületére legyen mondva, vette a lapot!). Engem megnyugtatott, megerősített, elmélyített, sőt inspirált! Utólag kiderült, még őt is.

(Molnár Éva Zsófia a „Kiút a korlátok közül” című könyv szerzője)