A vipassana meditáció filozófiája

13 Aug A vipassana meditáció filozófiája

Égből pottyant gondolatok

Éld a pillanat valóságát, ellenállás, vágyódás és ragaszkodás nélkül

A vipassana meditáció filozófiája

A tanításból (amit már nagyjából ismertem Goenka könyvéből és a lányom beszámolójából) visszaköszöntek saját élettapasztalataim és a legmodernebb tudományos eredmények többek között a kvantumfizikából (lásd a Kiút a korlátok közül című könyv Egy csokor friss tudomány fejezetét). Döbbenetes, hogy Buddha, aki ezt a technikát gyakorolta és továbbadta (és ami hatására megvilágosodott), pusztán meditációval rendkívül érzékenyre és erősre fejlesztett fókuszával testébe mélyedve észrevette a vákuumenergia (az üres tér vibrálása) létezését és rezgésfrekvenciáját már 2500 évvel ezelőtt – amit a tudomány csak az előző 70 évben fedezett föl az erre már alkalmas eszközökkel!

Tudományos pontossággal megfigyelte az ember mentális-érzelmi működését és viselkedését is (majdnem pszichológus lányom szerint többet tanult és főleg tapasztalt ez alatt a 10 nap alatt e témában, mint 4 év leforgása alatt az egyetemen…).

Ha valamit érzékelünk (látunk, hallunk, stb.), gondolunk, érzünk – akár tudat alatt is, a testben azonnal egy testi érzet jelenik meg, kellemes vagy kellemetlen (hasonlóan az eseményhez). A kellemes történések (érzetére) vágyunk, ha megjelennek, ragaszkodunk hozzájuk, a kellemetleneknek (pontosabban az érzetüknek) ellenállunk, szeretnénk elkerülni őket – ismerős? Csakhogy az életben ezek váltakoznak – akár tetszik, akár nem –, még a vákuumban az anyagot felépítő elemi részecskék is megjelennek, majd eltűnnek – ez a természet törvénye. Ellenállásunkkal és ragaszkodásunkkal nem fogadjuk el a valóságot!

Jobban járunk, ha megtanulunk mindent objektíven annak látni, ami, s csak megtapasztalni: nemcsak a kellemetlen élményekből tanulhatunk a legtöbbet (szerintem), de ellenállásunk miatt tovább le is hangolnak – akár órák, napok, hetek, sőt évek múlva is búslakodunk, bosszankodunk – miközben elsuhan mellettünk az élet… A kellemeseknek pedig akkor örülhetünk gondtalanul, ha nem félünk az elvesztésüktől (nincs ragaszkodás) és ha eltűnnek, nem vágyakozunk utánuk – így vagyunk nyitottak a következő pillanatra. Sőt, ha vágyaink soká nem teljesülnek, még boldogtalanok is leszünk. (Persze csak azt kell elfogadni, ami már van – ez megváltoztathatatlan –, és ekkor érezheted tisztán a késztetést vagy inspirációt, mit tehetsz a további harmóniáért vágyakozás vagy búslakodás helyett.) Élj objektíven a pillanatban! A vipassana életművészének lényege: tudatosan, objektívan éld a pillanat valóságát, ellenállás, vágyódás és ragaszkodás nélkül – hisz úgyis minden mulandó!