A téli ünnepek – máshol, máshogy

03 Dec A téli ünnepek – máshol, máshogy

Égből pottyant gondolatok

Két ember szívével ünnepelhetek egyetlen testben…

Vannak az életnek egyetemes ünnepei. Amik sokunk életútján szerepet játszanak – kultúránknak és korunknak megfelelően. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy üzletté válnak, de mégis hatással lehetnek ránk: harmóniát teremthetnek és föltölthetnek minket…

A téli ünnepek – máshol, máshogy

Itt a december! Az ünnepek hónapja, számomra a tél meghitt, vidám varázsának kezdete.

Mikor jó 30 éve a szerelem Hollandiába, azóta második hazámmá vált új országba szólított, és iskolássá cseperedtek lányaink, örömmel vettem észre, hogy különleges ünneppel gazdagodott életünk:

„December 2-át írtunk. A Mikulás már hetek óta megérkezett Spanyolországból sok segítségével, a Fekete Péterekkel. Egy tengerparti városban rengeteg gyerek mamástul, papástul, nagyszülőstül, nagy izgalommal várta aznap gőzhajója megérkezését, mint minden évben ebben az országban. A tömeg kifogyhatatlanul harsogja ilyenkor a Mikulás-dalokat, amiből a holland repertoár – nem túlzás –, akár százra is tehető! Hivatalos fogadását a polgármesterrel az élen (tényleg!) a tv is közvetíti. A Mikulás valóban csodálatos ember: akár rá fél órára már több holland városba és faluba is elér, akár egyszerre is – szerencsére erre a lányaink csak idővel jöttek rá. Ettől kezdve a gyerekek kitehetik cipőjüket az elmaradhatatlan vödör vízzel és sárgarépával (ez a püspök lovának eledel és innivaló), s ha estig jók voltak, és szépen daloltak, számíthatnak egy kis finomságra reggelre.

Mikulás estéje Hollandiában különlegesebb ünnep, mint a karácsony: ekkor kérhetnek a gyerekek értékes ajándékot (mi ebben azért magyarok maradtunk), és a nagyobbak saját készítésű ajándékkal (surprise) és hozzá tréfásan moralizáló versekkel lepik meg egymást. A vidáman éneklő (nagy)családot a Fekete Péterek dörömbölése szakítja félbe (mi ezt a szerepet a szomszéd nagyfiúra bíztuk, amíg hittek a gyerekek e szép, izgalmas téli mesében) – lehet, hogy illatos mézes kekszet is szórnak –, és nagy, teli zsákokban hozzák a sok-sok névvel, verssel ellátott csomagot.

Mióta a lányok iskolába járnak, megjelent az életünkben novemberben, még a magyar karácsonyi várakozás titokzatossága és áhítata előtt, a holland Mikulás-hangulat varázsa, izgalma és család-, sőt nemzetösszetartó ereje. E szokás egyike a magyar szemmel viszonylag kevés igazi holland hagyománynak (a szabadtéri korcsolyaélet a csatornákon – ha valóban fagy –, a királyi ház becsben tartása, s újabban a foci mellett). Mivel én tárt karokkal fogadok minden embereket összekovácsoló alkalmat, hamarosan a lányainkkal együtt igazi Mikulás-rajongó lettem!

A mai napig előttem van az első igazi holland hangulatú december ötödike: kezdve a Mikulást fogadó gyerek- és szülősereg népünnepélyével az iskola előtt, azután a lányok élénk beszámolójával különleges látogatójukról az osztályban, itthon a várakozás idevágó ifjúsági műsorokkal, majd az izgatott, de nem túl hangos éneklés, nehogy elmulasszuk a Fekete Péterek dörömbölését… És végül az öröm, ahogy a verseket olvasták, az (apró, sokszor hasznos) ajándékokat bontották, vagy büszkék voltak a saját készítésű meglepetéseikre! Amikor a gyerekek boldogan aludni tértek, én elmerengtem… Átölelt a család melege, éreztem, milyen gazdagság e kétlakiság: két ember szívével ünnepelhetek egyetlen testben…”

(Részlet Molnár Éva Zsófia: Kiút a korlátok közül című könyvéből)